Edytuj post
/Kinézet/
Amikor először megnyitottam
nem tudtam, hogy van e benne hiba, így megkérdeztem a mellettem ülő barátnőmet,
aki egyetértett velem, hogy jól néz ki. Ezért ebbe nem kötök bele, nem mintha
tudnék, de a szereplők képeit méretre vághatnád. Plusz ha külön lapra linkeled
a fejezeteidet, ne maradj le a rendszeres frissítésről. Még a blog szélessége
is megfelelő, a két modulsávnak.
/Történet/
Ahh Istenem! A történet alapja
egy árvaházban felnőtt 18 éves lányról szól, aki az első fejezetben már össze is
barátkozik Justin Bieberrel. Szerintem gyorsan oldottad meg Jess problémáját,
amikor kidobták az otthonból. A prológusodból nem értettem semmit, így ha nem
lett volna muszáj, tuti nem olvasom el. Egyszerűen nem volt figyelemfelkeltő,
csak pár oda vetett párbeszéd, ami rettentően unalmas volt. A folytatásra sincs
különösebben más mondanivalóm, elsietted az egészet. Szerintem nem csak
párbeszédekből kellene állnia minden fejezetnek, hanem leírásokból. Én már az
elején hiányoltam az érzelmeket, hiszen azért mégis csak egyedül van a
főszereplő lány a nagy világban, pénz nélkül. Kétségei talán támadtak, ami nem
három sor.
Justin kedves, megértő, de
annyira érzelmes, hogy ordítani tudtam volna vele! A harmadik fejezetben azért
sírt – könnyezett – mert Jess bekerült a kórházba – ami remek sablon egy
unalmas fejezethez. Alig ismerte két napja! Nem mondom, hogy szívtelen vagyok,
de ha ennyi idő alatt megkedvelek valakit, akkor sem buggyan ki a szememből egy
könnycsepp, főleg nem egy fiúnak. Szóval itt is fogtam a fejem, de nem ez volt
az egyetlen ilyen eset, ugyanis amikor elolvastam, hogy leírtad, a második
részben, hogy ezeket a ruhákat kaptam ami a képen van, majdnem elsírtam magam!
Hahó! Feltűnt, hogy egy könyvben nincs kép? Vagy leírod, hogy miként néznek ki
a kapott cuccok, vagy hagyod a francba, s csak megemlíted. De! De semmiképp nem
gépeled le, hogy „a képen látható ruha
összeállítást.” Ennyi erővel nem írok le semmit, mert egy kép többet mond
ezer szónál. Történetet írsz, nem naplót, amiben mesélsz valakinek, s képet
vágsz be. Szóval ezeket hanyagold!
Folyamatosan olvasva a
történetet, észre kellett vennem, hogy fejlődsz, de még mindig vonatkoznak
ugyanazok a pontok, amiket említettem. A kötőjeles hibáid megszűntek, de a
párbeszédeknél nem kell pont. Például: -
Szia – köszönt mosolyogva Max.
Ha több időt és figyelmet
szentelsz a folytatásra, egyre csak jobb lehetsz, de én a helyedben kijavítanám
a fejezeteket, mert azok szörnyűek.
Vivi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése