You're in my mind

You're in my mind

A fekete alapon fehér betűk jó választásnak tűnnek, megkönnyítette az olvasást. Bár a méretűk számomra olvashatatlanok, túl aprók.

A szöveg nagyon egyben van, néhány bekezdés jelentősen megkönnyítette volna az olvasást. Többször is meg kellett keresnem, hogy hol is járok ez miatt. 

A helyesírás egész jó, nem sok hibát találtam benne, azok nagy része elütés, vessző elhagyása, elkezdesz egy mondatot, és félúton meggondolod magad, és máshogy fejezed be, ebből hibás, eltérő toldalékok születnek. A vesszőkkel nagyon takarékosan bánsz, pedig nem kéne, ha kell, akkor kell.

Maga a történet, mint alap elgondolás jó, sok mindent ki lehetett volna belőle hozni. De valamiért nem sikerült. Ugyanis nekem a szereplők túl gyerekesnek tűnnek, az életkoruk ellenére. A főszereplő mintha minden dolgot egy kicsit „túlreagálna”, túlbonyolítana, túl sokat agyal mindenen. Nagyon éreztetve van, hogy ő különleges, és ezért másként kell vele bánni, sok mindent el kell neki nézni. Nekem kicsit túl romantikus ez a felállás.

A cselekményleírások nagy része egy rózsaszín felhőbe burkolt cukormáz. Ilyen barátok, akik ennyi mindent önzetlenül megtesznek, hiszti, kiakadás és összeveszés nélkül, nincsenek. Olyan érzésem volt, hogy „túl szép, hogy igaz legyen”. A leírások kissé körülményesek, és van, amikor felesleges információkat adagolnak az olvasó számára.

Több helyen pedig túl részletes a leírás. Pl. „Kinyitottam a szekrényt és kivettem belőle a kedvenc csészém, amibe meleg vizet engedtem, majd beletettem a teafiltert.” Itt elég lett volna, hogy „Elővettem a kedvenc csészém, és készítettem egy málna teát – vagy elkészítettem a kedvenc teámat”. Nem kell minden mozdulatot leírni. Valamit az olvasók fantáziájára is kell bízni!

4. rész: „rám kapta a tekintetét” - ez mit jelent? Elkapta a tekintetét, az ok. De fordítva?

Néhány helyen elvesztetted a fonalat a párbeszédeknél, kit is beszéltetsz éppen. Sok a töltelékszó és a körülírás. Néhol lemaradtak az utolsó betűk. Ezektől eltekintve, egész jó.

Egy jó tanács: mielőtt kiírsz valamit a blogra, olvastasd el valakivel – barátnő, testvér – aki átnézi, és a helyesírási, elütési hibákat észreveszi benne.