Edytuj post
/Kinézet/
Tökéletes, nem túl világos,
nem is sötét, tetszik ez a baba kék szín, ahogy a fejléc is, a bevezetés,
minden!
/Történet/
Nagyon tehetségesnek
gondollak, szerintem nem csak az ötlet, hanem a megvalósítás is remekül
sikerült. Bár nekem egy kicsit hiányoztak az érzelmek a fejezetekből, mégis
szurkoltam Olinak, hogy meglegyen az ötven lány. Na és itt a másik problémám,
szerintem túlságosan sok az ötven. A felénél kezdett unalmassá válni a
számomra. Pedig az elején annyira tetszett az egész! Aztán már egyre
vontatottabb lett, unalmas volt, hogy felszedte, megbántotta és ennyi.
Nekem szükségem lett volna egy
kis érzelemre, tudni szerettem volna milyen Rachel és Oliver együtt, hogy
szurkolhassak nekik. A 49. fejezetig tényleg untam már az állandóságot. Viszont
amikor megérkezett Rachel felkeltetted a figyelmem, egyértelmű volt, hogy ez
lesz a vége, így nem lepett meg, de kicsit helyrebillent az egyensúly, hogy
miért olvastam végig a történetet. A vége tökéletes lett, s azt kell mondanom
megérte! Gratulálok! Remélem még írsz pár teljesen egyedi történetet, mert
bárhogy pattannak ki ilyenek a fejedből, csak örülhet neki a blogger világ!
Vivi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése