/Kinézet/
Fantasztikus, tökéletes
munkát végzet Briana T., de nem tett ki blogarchívumot, ami nem lenne gond, ha a fejezetek menüpont rendesen lenne vezetve...
/Történet/
Egy délutánon keresztül
olvastam, talán elszoktam kicsit a kritikázástól, így nem abban a pillanatban
írtam le amit gondoltam. Voltak kisebb elírások, tényleg csak két talán három
helyen. Egy mondat a kedvencem volt, ugyanis véletlen volt, tuti, de már az
elején ebbe ütköztem, így megemlítem: „Talán barátok lehetünk is.” A másik hiba
amitől sírva tudtam volna fakadni, hogy az azzal az nem két v, hanem két z.
Igazából az egész történetet
már rég elakartam olvasni, így a munkát keverhettem a szórakozással, bár annyira
nem élveztem mint ahogy gondoltam. Ott kezdődött a dolog, hogy a szülök
meghaltak, s a legjobb barátnőivel lakik, ez sablon. Nekem sok volt az amit
Justinék leműveltek, hogy elbeszéltek egymás mellett, egyik sem tudta mit akar,
s Jus annyira bunkó volt, hogy nekem érthetetlen miképp szeretett bele Blake. A
folytatás is igazából veszekedésekből állt, alig találok olyan fejezetet egymás
után ahol azt mondhatnám igazából érzem, hogy mennyire szeretik egymást.
A mellékszereplők nekem sokkal
szimpatikusabbak voltak a végére mint bárhol eddig, jók kiépített karakterük
volt, s élveztem, amikor róluk volt szó. Talán azért mert ők annyival jobban
alakították az életüket mint a két főszereplő. Persze tudom, hogy nem kell
mindig mindennek boldogságban úsznia, viszont leírhattad volna azt is amikor
annyira boldogok, hogy nekem is elolvad tőlük a szívem, na jó inkább csak
egy kicsivel több boldogságot várok, s kevesebb balhét a semmi miatt.
Bárhogy nézem jó író vagy, jó
történetet hoztál létre, talán el kéne olvasnod egyben az összes fejezetet, így
neked is lejönne valami kép, a meglátásaimmal kapcsolatban. De így is szereztél
egy új olvasót, kíváncsian várom ezek után mikor békülnek ki a főszereplők.
Vivi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése