Sense

Sense

Kinézet: Nem rossz, de nekem hiányzik egy fejléc, így kicsit üres. A helyedben beállítanék egy fehér főhátteret is. A két modulsáv felesleges, egy oldalra is bőven elférne minden. Pirospont, amiért teszel a fejezetek elejére egy képet, és a lapok is tetszenek felül. De ha van fejezetek oldalad, akkor a blogarchívum felesleges, az utóbbit töröld ki. A szereplőknél csak két kép van, én biztos kerestem volna mellékszereplőket is, hogy kicsit hosszabb legyen, de mindegy. Viszont az a két kép sem egy méretű, ezt javítsd majd ki.

Történet: A bemutatkozás egyetlen egy mondatból állt, amiből sok minden nem derült ki, de elég volt hozzá, hogy felkeltse az érdeklődésemet. Párbeszédnél kötőjel elé nem teszünk pontot. Erre gondolok:
-Köszönöm kicsim, így máris szerencsésebb leszek.-mondta, mire…
- Köszönöm kicsim, így máris szerencsésebb leszek - mondta, mire…
A szóközöket is kihagyod a kötőjelek után, és felesleges ennyi enter nyomnod egy bejegyzésbe. Átláthatóbb lesz ugyan, de úgy fog kinézni tőle a rész, mintha csak párbeszédből állna.
Sietsz a történettel, nagyon. Nem értem, hogy ismerte meg a testvérét, ha csak gyerekkori képeket látott róla. Én biztos nem írtam volna rögtön az első részbe, hogy Zayn és Eleanor találkoznak, ebből az „utálnak pedig nem is ismernek” dologból pedig kezd elegem lenni. Ahogyan a „van barátom, de nem őt szeretem” típusú blogokból is. A jó hír viszont, hogy jól írsz, és az utolsó fejezetekbe beleolvasva (sajnálom, hogy nem olvastam végig, később valószínűleg bepótlom) valami egészen eredetit hoztál ki belőle. Szóval gratulálok, tökéletes példa vagy rá, hogy sablonos alapötletből is lehet jó blogot csinálni, ha jól ír az ember, és vannak jó ötletei.

Justagirl