Edytuj post
/Kinézet/
Igazából
nincs semmi gond a kinézettel, a háttér nagyon egyszerű, és a hozzá tartozó
színek is, mégis a fejléc feldobja az egész blog kinézetét! A fejléc is jó,
viszont az url címet mindenképpen más színnel kellett volna ráírnod, mert nem
annyira átlátható. Bár, igazából nem értem miért szerkesztetted rá… Szerintem
felesleges az oda. És a fejlécet tedd középre, mert egy kicsit bal oldalt van.
Kifejezetten bejön, hogy felül lapfüleket használsz. Szerintem ötletes, és egy
kicsit egyedibbé teszi a blogot! Az oldalmodul rész kissé hiányos. Tegyél ki
chatet, vagy a történettel kapcsolatos dolgokat, idézetet, képet, bármit.
/Történet/
Mielőtt
írnék a történetedről… Sürgősen változtasd meg a szöveg középre zárását balra
zárásra! Egyszerűen szörnyű így olvasni…
Nem
árultál el sok mindent a prológusban és ez tetszett. Nehéz lehetett – sőt, még
mindig - Lillynek, sajnáltam őt. Viszont, ami szemet ütött a prológus
elolvasásával az az volt, hogy egy mondaton belül egyszerre használtál múlt
időt és jelen időt is. Körülbelül kétszer kellett elolvasnom egy-egy mondatot,
hogy megértsem. Döntsd el, hogy melyik igeidőt akarod használni a későbbiekben!
Meglepődtem,
amikor eljutott a tudatomig, hogy E/3-ban írod a történetet. Valahogy nem
számítottam rá. Általában mindig E/1-ben szokták. Hú, az első fejezetet
olvasása közben két zsepit elhasználtam, és nem azért mert náthás vagyok. Már,
ha érted mire gondolok. Tetszett, ahogy leírtad a dolgokat. Teljesen át
lehetett érezni a fájdalmukat…
Viszont,
kicsit furcsa volt, hogy úgy írtad le, mint ha előre tudnák, hogy többet már
nem térnek haza a nagymamájuktól… Szerintem nem kellett volna ennyire
rávezetned minket. Gondolok itt a hegyi beszédekre, meg hogy ’ugye mi mindig
egy család maradunk’ és a sírásokra …
Az apuka
mérgelődését és a kisfiú hisztizését viszont élet hűbben is leírhattad volna.
Olyan semmilyenre sikerült az egész. A párbeszédeknél nem értettem, hogy mért
nem kötőjelet használtál… Ajánlom, hogy ezt is változtasd meg!
Hú,
tovább olvasva a történetet teljesen megkeveredtem. Elkezdted a fejezetet
E/3-ban, de aztán amikor Lilly beszélgetett a lányokkal, akkor meg már úgy
írtad, hogy ’Igen – kacagtam.’ Erre szintén figyelj oda, csak úgy, mint hogy ne
ugrálj az igeidők között! Sajnos, mind a kettő gyakran fordul elő a
történetben.
„Eközben
a kicsi Nath-ből 20 éves fiúvá cseperedett. A neve már nem Nath, hanem…” Amikor
elolvastam ezt a mondatot, egyből felsikítottam belül, hogy na, ezt nem kellett
volna elárulnod! És tényleg nem! Mint olvasó, egyből arra gondoltam, hogy ezt
enm akartam tudni még. Szerintem ez súlyos hiba volt. Előre lelőtted a ’poént’!
Amúgy a mondat nyelvtanilag nem éppen helyes. ’Eközben a kicsi Nath húsz éves
fiúvá cseperedett.’ – inkább így.
’A
nevelőszüleit úgy szereti mintha a sajátja lenne, de a valódi családját soha
nem fogja elfelejteni. Annyira hiányzik a pici húga, a szeplős kis pofiját soha
nem fogja elfelejteni..’ Gyanítom nem szoktad visszaolvasni a fejezeteidet… A
mondat első része egyáltalán nem értelmes, sok helyre nem raktál vesszőt, és
nagyon sok a szóismétlés is. Lenne egy kérdésem. Ha a bátyja xy Lilly kedvenc
bandájából, és van posztere meg CD-je is, akkor hogy lehet hogy nem ismerte
fel? Hiába telt el pár év, attól még fel kellene, hogy ismerje… Na, és amikor
írtad, hogy a bátyja elfelejtette a húga nevét…. Na, ne! Ilyen nincs…
Tudod,
vegyes érzelmeim vannak a történeteddel kapcsolatban. Nem figyelsz az
igeidőkre, se arra, hogy egyszer E/3-ban, aztán pedig E/1-ben írod a
történetet. Szinte nincs olyan mondat, amiben ne lenne bármilyen hiba is. A
fogalmazásod jó, de néha értelmetlenek a mondatok, és nekem kell kigobózni,
hogy vajon az mi akart lenni. Aztán egyszer még a főszereplőnek Lilly King a neve,
utána már Lilly Smithként írod. Az elején állítólag meghalt a nagymamája, de
később pedig azt írod, hogy nem tudja, hogy él-e még... Ezeken gondolkozz el!
Viszont alapjában jó a történetednek a cselekménye.
Nem tudok
több mindent mondani, sajnálom. A legjobb az lesz, hogy ha – mielőtt folytatnád
– újra olvasnád a történeted, és kijavítanád a hibáid. Ami megjegyzem nem lesz
könnyű. A későbbiekben pedig figyelj oda ezekre!
Xoxo,
Jennyfer
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése