Screwed mess...

Screwed mess…

/Kinézet/

Úgy összességében nem rossz a blogod külseje. Talán egy kicsit túl egyhangú.

Fent a fejléc helyén lévő írás eléggé beleolvad a háttérbe. Szinte olvashatatlan. Ugyan ezt tudom elmondani az oldalmodulok nagy részéről. A nagyon halványszürke írás beleolvad a fehér keretbe.

Azt tanácsolom, hogy ezeket korrigáld, és vigyél egy kis színt a blogodba, ne csak a szürke domináljon! Természetesen ezeknek nem muszáj erős, élénk színeknek lenniük.

Tehetnél még oldalra egy kis pluszt. Gondolok itt a chatre, képekre a szereplőkről, díjakra, szavazásokra, stb. J

Ajánlom a fejlécet is, de végül is, ahogy gondolod!

A legnagyobb gondot nekem a betűtípus okozta. Változtasd egy kicsit egyszerűbb típusra, mert egyrészt könnyíti az olvasást, másrészt nem egy nagy összevisszaságot látsz, amikor ránézel az oldalra.

/Történet/

       

Hogy ne a rosszal kezdjem:

Tetszik az alaptörténeted. Stylist iskola, és egy lehetőség a diákok számára, hogy jobban elsajátítsák a dolgok gyakorlati részét is. Ez így rendben is van. Az egy másik dolog, hogy sztárokhoz kerülnek, ami azért nem gyakori… Úgy gondolom egy ilyen alaptörténetből sok mindent ki lehet hozni.

Viszont! Ugyan az a hiba, sajnos, amit a legtöbb blogíró elkövet.

Nem dolgoztad ki eléggé se a történetet, se a szereplőket. Egy történetnél nem elég az, hogy a bevezetés résznél leírsz róluk pár dolgot. Az olvasókat lassan kell bevezetned a történeted világába. Apránként kell a tudtukra adnod a dolgokat, a főszereplő körülötti dolgokat, és az emberek személyiségét. Nem pedig mindjárt az első fejezetben beleugrani a „fekete levesbe”.  Öt fejezet alatt kaptak egy nagy lehetőséget, valóra vált az egyik álmuk, és összebarátkoztak a fiúkkal. Ráadásul ezek a fejezetek nagyon rövidek voltak!

Wordben alig ha volt 2 oldal. Véleményem szerint egy fejezetnél a 3-4 oldal a minimum.

A történet végére egy fokkal jobb lettél. Sokkal részletesebben írtad le a történéseket, de még akkor sem volt az igazi! Viszont, annak örülök, hogy az érzéseket kellőképpen részletezted!:)

Ami viszont súlyos probléma a helyesírás és az igeidő.

Egyfolytában váltod az igeidőket! Egyszer jelenben írod a történetet, aztán múltban, és ez így megy tovább. Döntsd el, hogy melyiket szeretnéd használni, ugyan is egyszerre a kettő nem megy! Ajánlom a múlt időt, hiszen sokkal könnyebb úgy megírni egy történetet, mint jelenben, de ezt is rád bízom.

És akkor a helyesírás.  Szörnyű! Nem használsz se szóközöket, se vesszőket!  Nem tudom, hogy ez a szóköz kihagyásos dolog hogyan terjedt el, de egyre több blognál botlok bele. Szép lenne, ha én is úgy írtam volna le ezt az egész kritikát, hogy nem használok szóközt a mondatok és néhány szó között!

Jegyezd meg, hogy vessző nem csak a „hogy” szócska előtt van.

Ha kétszer-háromszor elolvasnád a fejezetet, amit éppen megírtál, mielőtt közzétennéd a világhálón, hidd el, kevesebb hiba fordulna elő a szövegben.

Remélem, ezentúl jobban odafigyelsz a dolgokra!

Xoxo,

Jennyfer