Edytuj post
/Kinézet/
A fejléced a maga
egyszerűségével megnyerte a tetszésem, szerintem jól néz ki, a háttérrel
együtt. Egyedül ez a sablon nem jön be, olyan hülyén néz ki így, ezekkel.
Szerintem a sablont cseréld, a többit tartsd meg!
A szereplőidnél az idézeteket
nem így kell írni! Helyesen: "Ez az
én életem, senki és semmi
nem akadályozhat meg. „ - Faith Ross Figyelj a szóközökre, s a
mondat végi írásjelekre, idézőjelekre.
/Történet/
A prológusod után fogtam a
fejem. Összességében érdekes volt, s tetszett az alapötlet. De a kivitelezés!
Szörnyű volt. Az egész tőmondatokból állt, amik külön sorban, bekezdésben
szerepeltek. Könyörgöm, belehaltál volna ha egymás mellé íród őket, s összetett
mondatokban? Gondolom igen. A továbbiakban szintén ezt a hibát vétetted. A
folytatás tartalmilag a nullát verdeste. Remélem ezt visszaolvasva te is
érzékeled. Például az első fejezetben a visszaemlékezés felesleges volt. Ez tipikusan
egy unalmas első nap, két mondatban ellehetett volna intézni. De tudod mit? Én megoldom
neked: Emlékszem a megismerkedésünkre, teljesen hétköznapi volt: mellé ültem le
az iskolában, padtársak lettünk, s legjobb barátnők, akkortól kezdve, örökre. A
többi is csak arról szólt, amit tudtunk a prológusodból. Bár nem akkora baj, de
unalmasak voltak. Nem voltak kifejtve az érzések, s kevés volt a leíró rész. A
helyedben ezeken javítanék! A rokoni szálat Louis-val meg sem említtem már,
mekkora sablon…
A fejezeteidben a tőmondatok után
ott voltak a vesszőhibák, a szóközök hiánya, szóismétlések, mondatvégi írásjelek helytelen használata. Ha
valaki magának feltesz egy kérdést – az első fejezetben volt erre példa – akkor
kérdőjel kell a végére. Ezért kérdés!
Vivi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése