Más

Más

Kinézet: Öcsém, ezt a blogot hányszor megnyitottam már! És akárhányszor leszólták, csak azért sem változtattál. Makacs vagy. A fejléced jó szar, nem értem mik ezek a kezek itt, még ha valamit ki lehetne olvasni belőlük, azt mondanám, hogy jól van, de így... Cserélném. Szivárványnak vagy csillámpóninak képzeled a blogod? Miért van ilyen sok szín? Piros, kék, zöld, bordó. A modulok elrendezése viszonylag jó, viszont a szereplők képeit valakivel egyformára vágatnám és nem csak keresztnevet, hanem vezetékneveket és feltüntetnék. A modulok címét jobban kiemelném és a bejegyzés címét is. Mással nincs bajom.

Történet: A prológusod nem igazán fogott meg, de valamennyire felkeltette az érdeklődésemet. Felmerült bennem a kérdés: Miben lehet más az illető? Tehát elkezdtem olvasni. Először azt a következtetést vontam le, hogy mivel magyar nevek vannak, magyar oktatási intézményben tanul a főszereplő, olyan lesz mint a Szent Johanna Gimi, de még sem. Inkább az Abigélhoz tudnám hasonlítani. Valamiért olyan érzetet kelt bennem, mintha 1950-ben játszódna, ne kérdezd miért. Az első fejezetet elolvasva, elismerően konstantáltam, hogy jól írsz. Tetszik. Jó a szókincsed, egész változatos kifejezéseket használsz, például nem ismételted egymás után ötször azt, hogy papucs. Elolvastam a második fejezetet is és rájöttem mik azok a kézjelek a fejlécen. Így már világos. És azt is megtudhattam, hogy miért MÁS a blog címe. Tulajdonképpen ez egy igen tanulságos történet, tekintve arra, hogy az emberek állandóan a "borítójáról ítélik meg a könyvet".  Tetszik a történet, végre valami más ami nem fanfiction, nem külföldi és még is jól van megírva. Bár nem szeretem a magyar helyszínen játszódó történeteket, ez még is jó. Tényleg jól írsz, bár rövidke részeket. Az epilógusnál másra számítottam, de kirázott tőle a hideg. " És ezek után éltél már meg igazi, nagy változást? Ami ez egész életedet felborítja. Tönkretehet, vagy épp megjavíthat mindent, de az elején még fogalmad sincs róla, melyik fog történni.
És a cél: maradj a változás után is egyedi, páratlan, különleges. Sikerült? Nekem igen. Más maradtam.
Örökké más..."

Nagyon tetszett, tényleg megható történet, gratulálok hozzá!

Heylin

Kinézet: 

Amikor először rákattintottam a blogra, azt hittem be is zárom a design miatt, mert a történettel ellentétben ez nagyon nem tetszett. Először nem igazán jöttem rá, mik azok a kezek, de utána leesett, hogy a jelnyelvet akartad ábrázolni. Már igazából fölöslegesen beszélnék erről, hiszen befejezted a sztorit.

Helyesírás: 
Alig találtam hibát, maximum néhány véletlen melléütést, nagyon tehetséges író vagy, ahogyan azt sokan írták neked. Izgalmasan fogalmazol, nincsenek szóismétlések, viszont a részek rövidségével volt egy kis bajom. Sajnos túl hamar olvastam el őket.

Történet:
Amikor az elején kiderült, hogy a lány süket, azt hittem, ez is egy sablonos sztori lesz, hogy mindenki kitagadja őt, nem lesz egy barátja sem, míg végül a tökéletes fiú rátalál, és boldogan élnek amíg meg nem halnak. Szerencsére nem ez volt benne, aminek iszonyatosan örültem. Az elején meg úgy tűnt, hogy unalmas kis iromány, de utána a dolgok izgalmasabb váltak. Jankát örökbe fogadták, de a régi barátai is megmaradtak, akik mindig mellette álltak, nem voltak fölösleges idétlen veszekedések, amik elrontották volna az összképet. Bejött a képbe Kevin is, egy nagyon kedves fiú volt. Én személy szerint többet olvastam volna a kapcsolatokról, a csókokról, és a többi lányos dologról, hiszen Janka is egy tizenéves lány, sok sok hormonnal. Persze tudom, nem ez volt a lényeg, ám mégis hiányoltam ezeket a dolgokat. Váratlan volt a vég, hiszen mindenki arra számított, hogy Janka örökre tud majd beszélni, de ennek ellenére sajnos elvesztette a hangját. Nem a tipikus boldog vég, de boldog. Nekem nagyon tetszett a történet, örültem, hogy végre nem egy sablonos sztorit kaptam. 

Gratulálok a blogodhoz, ha lesz meg sztorit/már van, akkor szívesen olvasnám.

Milla