/Kinézet/
Egy
szóval tudnám jellemezni: borzalmas. Irritáló és zavaró is. Nem látszanak a
betűk, túl csicsás, túl színes és rossz a háttér- és a betűtípus választás!
Ezeket
ajánlom, hogy változtasd meg! Sürgősen…
Hiányzanak
a szereplőkről a képek. Mindenképpen tegyél ki róluk.
Nem
mondom, hogy mivel dobd fel a blogodat, mivel jobb lesz, ha az egészet
megváltoztatod…
/Történet/
Amikor
elolvastam a prológust, azt gondoltam, hogy je, megint egy sablonos történet,
ahol a család Londonba költözik. Ezer meg ezer ilyen történetet olvastam már.
De aztán rájöttem, hogy nem ítélkezhetek előre, hiszen attól még lehet, hogy
tehetséges vagy, és rengeteg meglepetést tartogat a történeted.
A
fejezetek katasztrofálisan rövidek. Többnyire nem fejted ki a gondolatokat, hanem
tőmondatokat használsz, így kevésbé élvezhető a történet.
„Még
felmentem Twitter-re meg Facebook-ra, de mivel sehol nem volt semmi elaludtam.
[2 nap
múlva]”
Feleslegesnek
tartom kiírni, hogy mivel fejezted be az előző fejezetet. Ráadásul, ha utána
úgy is két nap elteltével kezdesz, akkor minek? Ez így helyes. „Még felmentem
Twitterre meg Facebookra, de mivel sehol sem volt semmi, elaludtam.” Figyelj a
vesszőkre, mert különben érthetetlen a mondat.
"Egyszer
csak megpillantottunk a szökőkútnál 5 kapucnis, napszemüveges srácot.
-
Úristen, úristen, úristeeeen! – rángatta a
karomat Sophie.
-
Mi van?
-
Az ott a One Direction. – mutatott feléjük.
-
Először is ne mutogass. Másodszor meg
meghibbantál? Majd pont ez a One Direction vagy ki lesz ugyanabban a parkban,
ugyanabban az időben, mint mi. Esküszöm Sophia te őrült vagy.
-
Lehet, de mérget vennék, hogy ők azok. – ekkor
az öt kapucnis srác megindult felénk.
-
Helló! Harry vagyok, ők meg itt Zayn, Niall,
Louis és Liam."
Sajnálom,
de itt jött el az a pont, amikor rájöttem, hogy ez pont olyan, mint a többi
sablon történet. Lehet, hogy még rosszabb. Valószínű a fiúk pont ott lesznek,
álcázva vannak, de nem baj, mert ők így is önszántukból odamennek Sophie-ékhoz….
Valószínű, tényleg. Meg még mindjárt fel is akarják falni őket a szemükkel. Idézem
„Ti sem vagytok utolsóak – vigyorgott rám." (göndike) Göndike? „Egyetértek haver.
– szólalt meg a szöszike aki Sophie-t stírölte.” Meg nem akarják mindjárt
erőszakolni őket?
Ja, és
nyilvánvaló, hogy ha Sophie imádja őket, akkor gyorsan egy „Köszi, de nekünk
most mennünkkel” le akarja pattintani őket. A fiúk meg még el is kérik a
telefonszámukat… Könyörgöm, legalább olyat írj, ami közel áll a valósághoz. –
És itt sem mentség a ’de ez egy fanfiction’ kifogás.
Így első ránézésre nem
találtam más helyesírási hibát, mint hogy néhány mondatot kisbetűvel kezdesz,
meg a vesszők. Valószínű, te is tudod, hogy nagybetűvel kell – sima elgépelés
vagy figyelmetlenség lehet az oka. Olvasd át a részeket, mielőtt felteszed, és
akkor ezek könnyen kiküszöbölhetők.
Amit viszont az utóbbi
pár fejezetben észrevettem, hogy smileykat használsz a történetben. Erről
nagyon gyorsan szokjál le. Illúzióromboló.
„– Igen. –
mosolyogtak.
- És ezentúl itt fogsz
lakni velünk? – én.
- Igen. – apa.
- Szupi.”
Ilyet NE! Írd ki, hogy
például: „És ezen túl itt fogsz lakni velünk? – kérdeztem izgatottan.”
Nagyon hétköznapiasan
fogalmazol, ezen azért még csiszolni kell.
Mindenesetre sok
gyakorlást és tapasztalatot kívánok neked!
Xoxo,
Jennyfer
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése