Edytuj post
/Kinézet/
Annyira jó! Egyszerű az egész,
mégsem unalmas. Nagyon tetszik!
Talán a chatet feljebb
pakolnám, s meg kell súgnom, hogy a Részek lapnál nem jók a linkek! Szóval
javítsd ki őket! Plusz szerintem kicsit széles a főháttered.
/Történet/
Először is meg kell jegyeznem,
hogy hülyeség volt elköltöztetned a blogod. Sok embernek nincs tumblr-je,
mellesleg így nehezebb kiigazodni, s szebbé tenni a blogot. Szerintem azaz
oldal magában csúnya.
A történeted nehéz fejtörést
okozott, ugyanis már elakartam régebben kezdeni, de nulla szabadidővel
lehetetlennek ítéltem, így azért örültem, mikor erre a történetedre kritikát
kértél.
Ügyesen írsz, viszont kicsivel
több leíró rész elviselnék, plusz több összetett mondatot. De a vesszők utána
szóközökre figyelj, ugyanis nem mindenhol vannak, plusz a párbeszédeknél is.
Helyesen: „- Szia - szólt bele mosolyogva ahogyan hallottam. - Hogy vagy?”
A helyedben nm pakolnám tele a
fejezeteidet ilyen mondatokkal: „Régóta
pihentettem Bellát az ölemben.
Oly rég, hogy már a végére aranyosan, aprócskákat szuszogott.
Szája résnyire kinyílt ahogyan az álom elnyomta a karjaimban.” –
Zavaróak, s nem lehet őket gördülékenyen olvasni. Összetett mondatokba, egy
tömbbe jobban mutatna.
A karaktereiddel együtt lehet
érezni, jól kivannak dolgozva.
Be kell valljam, hogy én már
az első fejezet után pityeregtem. Jól átadtad azt a szomorú érzést, amit
érezhet egy húg és egy édesanya, mikor a szeretett lányt siratják.
Nagyon örültem annak, hogy nem
sietted el, jók voltak így az események, na meg a legnagyobb örömöm az volt,
hogy az előző blog olvasása nélkül is beletudtam magam élni ebbe a történetbe.
Gratulálok hozzá!
Vivi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése