My life is hard now

My life is hard now

/Kinézet/

Kissé előnytelen a blog kinézete. Legfőképpen a háttér. Szerintem azt változtasd meg, és ne mozaik képet rakj be háttérnek. Elkelne egy fejléc is! Sokkal jobban mutatna az egész blog, és jobban felkeltené az arra tévedők tekintetét. A színeket borzalmasan rosszul választottad ki. A lila egyáltalán nem passzol oda. Sőt! Én a helyedben a fejezetek címének színét is megváltoztatnám. Ne haragudj, de a lila kék színösszeállítás egyáltalán nem illik össze. Ez főleg az archívumnál mutatkozik meg.

Az oldalmoduloknál pont a nem annyira szükséges dolgokat raktad felülre, és a fontosakat pedig alulra. Ez így nem igazán jó! Az elérhetőséged, a profilod és a számláló alig, ha érdekel minden arra tévedőt. Ha meg még is, akkor lejjebb tudnak görgetni, és megkeresik. A helyedben a szavazást is lejjebb tenném. Viszont, ami fontos, hogy a blog archívumot ne keljen keresgetni, ezért azt mindenképpen tedd feljebb! A rendszeres olvasók modul is fontos, azt javaslom, azt is helyezd feljebb egy kicsit. Nem igazán értem, hogy a szereplőket mért vetted külön. Megszakítja őket a rendszeres olvasók rész. Jobban mutatna az egész, ha a képeket méretre vágnád. 

Mellé még rakhatnál ki pár modult, mint például blogok, amiket jónak tartasz és ajánlod az olvasóidnak.

A fejezetek elejét szerintem feldobhatnád valamivel, mert nagyon egyhangú az egész kinézete. Például képek, idézetek, zenék, stb. Ez sem valami figyelemfelkeltő: „65. // Nénike”.

/Történet/

Észrevettem, hogy nagyon belecsaptál a történet közepébe. Nem volt prológus -, ezáltal nem volt semmi bevezető sem. Tulajdonképpen azt sem tudtam, hogy hogy hívják a főszereplőt, hol lakik, mi van vele, stb. Az első fejezetben pár sor után körülbelül már el is vesztettem a fonalat és vissza kellett olvasnom, hogy kinek beszél, ki az a csaj, kihez ment oda… Teljesen össze voltam zavarodva. Néhány mondat nagyon értelmetlen, jobb lenne, ha valamikor rávennéd magad és az első fejezettől kezdve végig olvasnád a történeted!

Helyesírási hibák is vannak, de a legtöbb még is az elírás és a vessző hiba – meg persze, az értelmetlen mondatok. Figyelj oda rájuk!

Tudod, elkezdtem olvasni a történetedet, de egyszerűen nem vett rá az Isten, hogy az első fejezet befejezése után elolvassam a másodikat is. Viszont, mivel valahogy csak kell véleményt írnom, így mégis csak muszáj volt.

Nem tudom, mit mondhatnék, hiszen már befejezted a történetet, mégis rengeteg hiba van bent és dolog, amiken változtatni kellene. Nem éppen a legkiválóbb munka, amit oda írkáltál!

Ha jól olvastam, ki akarod adni könyvként? És akarsz egy másodikat is?

Szerintem mielőtt ilyen elhamarkodott döntéseket hoznál, le kellene ülnöd és végig olvasnod, mit alkottál! Hidd el, visszaolvasva egyszerre feltűnnek a hibák, és hogy mit kellett volna másképp csinálnod!

Az már elsőre is lejött, hogy ritka hülye címeket adtál a fejezeteknek – gondolok például a „Nénike” fejezetre. Most komolyan, hogy lehet ilyen címet adni?

És nagyon rövidek is. Ha kinyitsz egy könyvet – bármilyet – rájössz, hogy ott egy fejezet tizenöt-harminc oldalból áll, minimum. Nem pedig egy!

A másik pedig, hogy nem volt befejezése a történetednek!

„Kiléptem és csak ültem. Hallottam persze, hogy az ajtón dörömbölnek és üvöltik, hogy „Naomi! Nyisd ki!” Felváltva kérleltek. A végén már csak Louis volt itt és könyörgött.
- Naomi! Kérlek, nyisd ki. Kérlek! Legalább egy valakit engedj be. – nagyon szépen kérlelt.”  

Komolyan azt akarod, hogy ilyen befejezése legyen a történetednek?!

Talán, a legjobb tanács, amit most adhatok, hogy olvasd végig a történeted. Javítsd a hibákat, és döntsd el, hogy meg vagy-e elégedve a munkáddal!

Xoxo,

Jennyfer