A beautiful summer

A beautiful summer

/Kinézet/

Tetszik a blogod! Ha egy mondattal kellene jellemeznem, azt mondanám: Egyszerű, mégis nagyszerű! Vannak dolgok, amiken azért változtatnék, de összességében jó. Tetszik a fejléc is. Kicsit furcsa, hogy Harry körül ott van az a fehér rész, de nem annyira feltűnő. A háttérrel sincs semmi gond. Talán annyit tudnék még javasolni, hogy a rendszeres olvasókat tedd feljebb – mondjuk a képek felé, hogy az olvasóknak ne kelljen keresgetniük! Ajánlanám a chatet is, hiszen megkönnyíti a kommunikációt az olvasóiddal.  A fejezeteket pedig könnyen feldobhatnád egy-egy idézettel és képpel. Láttam, hogy kép van néhány fejezetnél, csak eléggé kicsi. Nyugodtan használj nagyobb méretű képeket!

/Történet/

Nos, a történettel már nagyobb gondjaim vannak! Kezdem azzal, hogy nekem hiányzik a prológus. Egy történetet, mindig a bevezetéssel kell kezdeni, különben honnan tudná az olvasó, hogy milyen történetre számítson?

Az első dolog, amit gondoltam, amikor megnyitottam az első fejezetet az volt, hogy: „Uram Atyám, hol vannak a szóközök?!” A második pedig az, hogy ez nem volt mondható fejezetnek, inkább valami összecsapott prológusnak. Aztán megnyitottam a második fejezetet, és nem hittem a szememnek, hogy ott is csak valami pár soros „fejezet” állt!

Aztán a harmadiknál, a negyediknél, és az ötödiknél is. A hatodikat már meg sem mertem nyitni! Körülbelül a te hat fejezetedből össze lehet rakni egy normálisat. Ráadásul a fejezeteknek semmi lényeges tartalma nincsen. Mintha valami monotonságot olvastam volna. Mint egy vázlat, amit órán írsz. ~ - William Shakespeare 1564-ben, Sratfordban, Avonban született. 

– Shakespeare vándorszínésznek állt. 

– Shakespeare feleségül vette Anne Hathawayt.

– Született három gyermekük. 

– Shakespeare megbetegedett. 

– Shakespeare MEGHALT.

Remélem érted, mire akartam kilyukadni. Belepillantottam a mostani fejezetekbe is, és örömmel láttam, hogy már eljutottál addig, hogy wordben majdnem egy oldal lett a fejezet hosszúsága! Tizenhét fejezet után nagy szám.

Akkor térjünk ki az egyéb hibákra. Az, hogy nem használsz szóközt súlyos hiba, amit sajnos nem csak te követsz el – bár ez nem tudom honnan ered, valaki elmondhatná. Helyesírási hibákat annyira nem vettem észre, inkább azt, hogy tőmondatokban írsz/írtok. Semmi érzelem, elmagyarázás, leírás. A fejezetek nagy része nagyon összecsapott, sajnos.

„Bekopogtam Lucyhez.

-Szia. Bejöhetek?

-Szia. Persze. Mizu?

-Semmi, csak azért jöttem be, hogy szóljak, hogy Daisy nem tud majd bejönni hozzád egy darabig.

-Mi? Mi történt vele?

-Hát..öm...Terhes lett, és most azért van a kórházba ,mert valahogy elment a baba.-mondtam egy kicsit hadarva.

-Terhes? Kitől? Hogyan?

-Igen, és tőlem, és gondolom nem kell mesélnem arról, hogy hogyan.

-Nem hiszem el. Harry, hogy lehettél ilyen hülye??

-Részegek voltunk, és csak úgy megtörtént.

-Nem hiszem el! Hogy van most??

-Már sokkal jobban, mint volt, és egy kicsit mérges is rám.- mondtam neki szomorúan.

-Én is az lennék rád hidd el.

-Igazából nem azért, amiért te. Hanem azért ,mert nem vettem fel a telefont mikor baj volt. De ez már egy másik történet.

-Oh My God....Harry. Most magamra hagynál lécci?

-Persze. Akkor szia.

-Szia.”

Ez most mi? Úgy őszintén, vissza szoktad olvasni? Vagy szoktál más blogokat olvasni? Nyitottál már ki könyvet?

Jól van, szóval a lényeg: Írj hosszú fejezeteket, olvasd vissza őket – akár többször is -, javítsd ki a hibákat, használj szóközt, használj leíró részeket, és a párbeszédeknél használj „mondtam”, „kijelentettem”, „kiabáltam” vagy egyéb szavakat a mondatok után!

Például: 

-         Szia! – köszöntem mosolyogva, majd boldogan Harry nyakába vetettem magam. Pont, pont, pont.

Remélem segítettem valamennyire.

További sikeres blogolást!

Xoxo,

Jennyfer